Atlantis FC

Tizenöt esztendőnyi időmúlás az emlékezet dimenziójában is tényező – már az öltözői előkészületek során nyilvánvalóvá vált, hogy a többség igencsak sok pontatlansággal ismeri az alapítás mondáját és a kapcsolódó – egyébként zavaros elemektől nem mentes – ideológiát. A születésnapi ajándék-ellenség a tabella aljáról érkezett, ebből kifolyólag még Loboda László szembetűnő álmossága ellenére is győzelemre készülhettünk. A favorit státusznak megfelelően egy négyperces (!) rohammal a Hálószaggatók térfelére költöztünk, de a labdaszerzésekből, szögletekből és lövésekből fűzött sorozat termékenysége a nullához konvergált. A kifulladást követően az ifjú ellenség ügyes mezőnyjátékig bátorodott, majd formás összjátékkal vezetést szerzett. Csapatunknak tizenöt éve génjeiben rejlik az erősek elleni bravúrra és a gyengék elleni betlire való hajlam, ezért nyomban görcsbe rándult a játékunk; a fejetlenséget jól jellemzi, hogy több megbízható meggyőzhető fültanú szerint Peltzer Vilmos "miért nem indulsz, Gyuri?" kurjantással instruálta Zámbó Balázst. A győzelemhez az Atlantis fogalmát másfél évtizede meghatározó küzdőszellemet kellett előhívni a palackból, a dadogó futball miatt sokat segített a labdát minden bolyból magához vonzó (és a máig definiálatlan "második szándékból szereléssel" gyanúsított) Máté Ferenc, aki a győztes akcióban is elvállalta a gólpasszt. Behúztuk az ünnepi derbit, az elégedettségünket a csapatkép alapján unokáink is konstatálhatják, a részletekre pedig szerencsére senki nem fog emlékezni.