2018-as hadjáratunk során a Swift regényhőse által bejárt vidékek között szédelegtünk. A nagyobb tudású óriások (Kaszások, Wuffolók) ellen – néha az egészséges szintet túlszárnyaló tisztelettel – nyomoztuk a labdát, jóllehet egyszer-kétszer alaposan megrángattuk a TPS Csiga csápjait, a Kisfröccsel pedig összejött egy nagyszerű derbi, ahol a szükségesnél csak egy perccel kevesebbig tartott ki az 1-0-s vezetésünk. Az erősorrendben mögöttünk mocorgó törpék taposása sem volt eufória, számtalanszor az ellenfélhez butultunk, és vagy sikerült két komikus kapott gólra nyolccal (amelyből ötöt az ismét bébiszitterre szoruló Horváth Tamás nevelt fel) válaszolni (New Foots), vagy nem, például a sanszok elherdálásával döntetlenné aljasodó, X-Versió elleni rájátszásmeccsen. Szóval némiképp megfogyatkoztak az azonos szintű ellenlábasok elleni, igazán adrenalintermelő összecsapások, és megfogyatkozott seregünk is, hosszabb-rövidebb időre kidőlt a legfiatalabb, a legidősebb és a Kapus is, ráadásul az őszi zárás gyötrelmes rásérülést hozott az elhúzódó inaktivitásból visszacsábított Máté Ferencnek (a Kisfröccs ellen 1-2-nél, emberelőnyben vesztettük el). A kiterjedt sérültjegyzék fényében pozitívum, hogy az egészséges alapemberek és a felébresztett beugrók a szükséghelyzetnek megfelelő segítőkészségről tettek tanúbizonyságot (itt hivatkoznunk kell Cserős Dávid támogatására, aki a "T" jelölést levetkőzve érdemi hozzájárulásokkal és mindenekelőtt az FCSB elleni magyar-román derbit egy jól irányzott csúsztatással eldöntve tolta előre társaságunk szekerét), így ősszel már nem volt probléma a ki- és a helytállással sem, javuló teljesítménnyel pipáltuk ki a három alsóházi rangadót.
A nehézségek korszakát igyekeztünk úri módon, egyebek mellett szivarral, konyakkal, újabb "kaviccsal" megélni. Az emlékek között külön említést érdemel a Zöld-foki szigetek, illetve a nyihahák földjének felkeresése. Előbbi élményben – a nem mellesleg az év játékosa címet is betakarító – Nagy Gábor részesült, utóbbiban mindenki, aki szemtanúja volt, amint egyetlen Cabaret-pszichopata által keltett botrányhullám előbb a provokációnak botor módon felülő csapatunkat, majd a (játékvezetői) pályát pánikszerűen elhagyó sporit is magával sodorja.
Összességében 2018-ban olyan haloványan emlékeztettünk hajdani legjobb önmagunkra, mint a pikádó a dartsra.
--
2017/2018. TAVASZ:
ATLANTIS – TPS Csiga 3-6
ATLANTIS – Wuffolók 1-5
ATLANTIS – New Foots 8-3
ATLANTIS – FC Steaua 2-2
ATLANTIS – Kaszások 1-5
ATLANTIS – TPS Csiga 5-6
ATLANTIS – Cabaret FSE 0-0 (félbeszakadt)
ATLANTIS – Kisfröccs ’98 1-4
ATLANTIS – X-Versió 3-3
2018/2019. ŐSZ:
ATLANTIS – TPS Csiga 2-4
ATLANTIS – Kisfröccs ’98 1-1
ATLANTIS – Kaszások 1-6
ATLANTIS – Senators 4-2
ATLANTIS – FCSB 3-2
ATLANTIS – Konkurencia 5-2
ATLANTIS – Wuffolók 1-2
ATLANTIS – Kisfröccs ’98 1-5
