Megashot-ra várva, avagy a farkasokkal táncolók

Az elmúlt időszak egymás elleni eredményeit végigfutva (csak az utolsó kettőt említeném: 5:0 és 10:0), valamint az ellenfél tavaszi és eddigi sátras bajnokságban nyújtott (le-)szerepléséből kiindulva (tavasz + téli sátras = 0 pont), a mérkőzést megelőzően a pálya szélén kibicelve győzelmünkre 1,05-ös szorzót állapítottam meg, míg pontvesztésünk legalább 5-szörös pénzt ért volna. A vereségre nem is állapítottam meg odd-szot, mert annyira valószínűtlen kimenetelnek tűnt, illetve a „A szólás szabadsága” c. műsor sugárzását követő, késői időpontban lejátszott mérkőzésen maximum MLaci-val fogadhattam volna. Egymás pénzét elnyerni pedig nem korrekt, maximum egyszer majd, ha egy pénzdíjas Wii tenisztornát rendezünk.

Vízkereszt napján azonban báránybőrbe bújtatott farkasokkal - akik tudvalevő, hogy a kutyák ősei - hozta össze a sors a csapatot. Az ellenfelet demoralizáló nézőtéri bekiabálásokkal indult a mérkőzés, ezzel is éreztetve a farkasokkal, hogy a mai napon sincs esélyük ellenünk, bármilyen játékstílussal is készültek a mai mérkőzésre. Egy játékelemmel azonban nem számoltunk: saját – a bemelegítésekkor szívesen alkalmazott - fegyverünkkel vertek meg minket. A gyors és szerencsés gólukat* követően a lábtoll-labda sportág elemeit alkalmazták olyan hatékonyan, hogy erre ezen az estén nem volt ellenszerünk. Rúgtunk ugyan 4 kapufát, illetve 3-4 alkalommal az ellenfél kapusát a hite segítette ki és imádkozta mellé az üres kapu felé tartó labdát, de úgy tűnt, hogy Megashot nélkül ma nem nyerhetünk. Az ellenfelünk, a lábtoll-labda lényegének megfelelően leginkább a levegőben próbálta tartani a játékszert, amiben mi partnerek voltunk. Nem izgultam, mert ezt tudatosnak gondoltam és vártam, hogy a labdát egy különös, színes burok veszi körül és valaki Megashoot-tal juttatja a kapuba. 
Sajnos ez az egész meccsen elmaradt és ahogy a mérkőzés vége felé közeledtünk, úgy egyre inkább óriási lelkesedés is párosult a légi csatát kezdeményező ellenfél produkciója (szándékosan nem játékát írtam) mellé. Példaként azt hoznám fel, hogy az éles szemű nézők felfedezhettek egy hátvédet a farkasok soraiban, aki a mérkőzés közepén szokatlan és önfeláldozó módon csukafejessel tisztázott, amivel tőlem a Fehér Pelé elnevezést is kiérdemelte. 
A csapat végig zakatolt és a mi lelkesedésünkkel sem volt gond, de kívülről úgy tűnt, hogy ha reggelig játszunk, sajnos akkor sem rúgunk Megashot gólt…

* a gól egy szögletet követően esett, úgy, hogy az ellenfél játékosai a magyar tánckincs régi stílusrétegének legfontosabb tánccsaládjának, az „ugrós” egyik változatát mutatták be.
A Magyar Néprajzi Lexikon megfogalmazásában: „az ugrós táncfajta zenei, formai és funkcionális szempontból igen differenciált és különböző fejlettségű altípusokban és változatokban él. A viszonylag egyszerű – 2–5 tagú – motívumokból felépülő, szabályozatlan szerkezetű ugrós táncok műfaji-formai szempontból sokfélék, kevertek.

A definició alapján a gólt valóban egy 2-5 tagú társaság (ellenfél) hozta össze, viszonylag tényleg egyszerű motívumokból felépítve (izomból berúgott szöglet és össze-vissza pattogó labda), szabálytalan szerkezetben (belebotlott a csatár).