A Vezér FC ellen tartalékbástyára is szükségünk volt, ennek következtében mozgósítottuk a sérültlistára passzivált Horváth Zsoltot, aki kissé félszegen kutatta az emlékezetében, hogy az öltözői hierarchia szerint hova telepedhet le. Az ütközetnek jó értelemben vett futsalos mellékíze volt: a türelmes és taktikus fogáskeresés alapján úgy tűnt, mindkét fél ésszel is játszik. Ez nem járt szalonremivel, a 3-3-as végkifejlet a maximális fordulatszámmal állt elő a 0-1/2-1/2-3 útvonalon, azaz idősebb korunk dacára többször is talpra álltunk. Ebben központi szerepet játszott, hogy Zámbó Balázs mezőnymunkájának és a lelátói gyermekdrámáktól nem hátráltatott Máté Ferenc lelkesedésének köszönhetően nem maradtunk alul a középpályán, de a király figurája természetesen Horváth Tamás volt, aki az összes Vezérnek lőtt gólunkat jegyzi (immár hetet). Külön öröm, hogy nem talált találatokról beszélünk: az elsőnél Máté Ferenc lelte meg a nyílást a védőfalon, utána Zámbó Balázs sarokkal terített ziccert, az utolsó gól pedig egy huszáros utolsó perces "mindenki támad"-típusú vállalkozásból született. Jó játék, értékes pont, valahol itt kellett volna az őszt lezárni.
--
ATLANTIS – VEZÉR FC 3-3 (2-1)
2012. október 21.
V.: Töttösi
Szurkolóink: 4 (Bence, Bende, Barna, Míra)
ATLANTIS: Bresák – Marton, Kelemen, Máté, Zámbó, Horváth T.
Cs.: Horváth Zs.
G.: Horváth T. (3)
Gp.: Máté, Zámbó, Kelemen
