A várgesztesi víkend zöldbabbal, fagyönggyel és miniolimpiával tálalt programjára talán még a Vértes tövében néhanapján memóriavesztést szenvedő Máté Ferenc is emlékezni fog. Az alaptézis ezúttal sem dőlt meg ("a fekete-fehér-csíkos futballtorna az a versengés, amelyben 3×4 csapat + 2 kapus vesz részt, és mindig Marton László alakulata győz" – idén a vezérhegedűst kísérték: Horváth Zsolt, Máté Ferenc, Nógrádi Péter), ám a mezőnyben villogó Loboda "Fekete" Lászlónak és Zámbó "Fehér" Balázsnak köszönhetően a csíkosok elsősége az utolsó párosításig kétséges volt. Loboda László és Marton László új szervezőbizottságként felfogható kettőse is jól vizsgázott: a disznótoros tárgykörben koreografált ételellátás színvonala tartósan magas maradt, az esti vetélkedés méltó volt elnevezéséhez (tekintve, hogy a körbejátszások szövevényével durván számítva négy év alatt végzünk), a könnyűzenei kívánságműsor pedig eszméletlen volt (az ártatlan módon megtöltött testnyílásokkal is zeneszámokat igénylő Nagy Gábor számára szó szerint).
A múltban több edzőtábor kamatozott már másnapos másnapi győzelemben, ezért vasárnap provokációként éltük meg, hogy az inkább plebejus játékerejű szenátorok Horváth Tamás fenomenális kapáslövése és Kelemen István szöglet után behúzott gólja után is egyenlítettek. Később – amikor már olyan gyakorisággal bandukoltunk középkezdéshez, mint a meccsről hiányzó Peltzer Vilmos pirkadatkor a mellékhelyiségbe – visszasírtuk az egálos periódust, mert a reaktivált Horváth Zsolttal foltozott védelmünk a tegnap hőseinek betlijei által rongyolódott darabjaira. Ha licences edzőnk lenne, azt nyilatkozná, hogy az egymás közötti foci alapján ennél a bágyadt produkciónál több van a csapatban.
--
ATLANTIS – SENATORS 2-6 (2-1)
2013. április 14.
ATLANTIS: Bresák – Nagy, Marton, Kelemen, Zámbó, Horváth T.
Cs.: Horváth Zs.
G.: Horváth T., Kelemen
Gp.: Marton, Zámbó
