Kelletlen vonakodással köszöntött be a futballtavasz. Decemberben és januárban is elmaradt a közösségcsiszoló összetartás, az év játékosának vándorkupája sem váltott őrzőt, a márciusra tervezett edzőtábort pedig el kellett hónapolni a várgesztesi puskások (nem öcsik) tivornyája miatt. Ezt követően még a húsvéti nyitómeccset is halasztottuk, szóval egészen áprilisig kellett várni a debütálásra a széthulló Afrika Stars helyére belépő Kemari FC ellen. Ellenségünk dörzsölt kispályás együttes, ez egy perc alatt megnyilvánult egy hibátlanul kisakkozott gólban, na meg abban, hogy a két könyökkel evezve is meg tudtak sértődni, ha olykor megbillentettük a ladikot. Balogh Attila szemműtétje miatt hónapokra kidőlt az állományból, de csonka támadósorunk töretlen pillére, Horváth Tamás a rövidbe pörgetve egyenlített. Ezúttal az ellenség kvalitásához nem csak akaratban nőttünk fel, hanem technikában is: három szemkápráztató kapufás lövésünk valószínűleg még sosem volt egy meccsen. A megérdemelt döntetlenhez mégis egy szemfüles vállalkozás vezetett, Kelemen István előkészület nélkül eltekert szabadrúgása volt a pontrúgás. Negyven perc alatt visszajött valami az Atlantis-érzésből – hasonló mérkőzésekre érdemes egy vasárnap délutánt szentelni.
--
ATLANTIS – KEMARI FC 2-2 (1-1)
2013. április 7.
ATLANTIS: Bresák – Nagy, Marton, Kelemen, Horváth T., Peltzer
Cs.: Loboda
G.: Horváth T., Kelemen
Gp.: Marton
