Kikaphat-e egy héten kétszer a Barcelona? – tettük fel a kérdést az ellenség gránátvörös-kék színösszeállításban pompázó dresszét csodálva, avagy más megközelítésben legyőzhetjük-e másodszor is a magasabban jegyzett VSC csapatát. A masszív próbatételnek Horváth Tamást nélkülözve kellett nekiveselkednünk, aki fejjel esett a falnak a szombati emléktornán – gyors gyógyulásához feltehetően hozzájárul az a tudat, hogy ijesztő balesetéhez kapcsolódóan finom modorú mentős szakemberek előadásában ismerhettük meg az elsősegélynyújtás korszerű fogásait. A baleset miatt tapsviharban levonuló társakban temérdek energia maradt, ami másnap elsöprő megnyitáshoz vezetett: Peltzer Vilmos tarthatatlanul érkezett egy beadásra, aztán az újabb monoklit összeszedő Marton László távolról akasztott be egy kapufás példányt. Taktikailag érett játékkal őriztük az előnyt, a védelem régi fényében tündökölve vakította az ellenséget, Bresák Gyula és a csatársor pedig egyre csiszoltabban művelte a letámadások megkerülésére kitervelt kidobásos támadásindítást. Kulcsszerepe volt továbbá a visszatérésével új impulzusokat hozó Máté Ferencnek is, aki kritikus pillanatban szerzett élelmes gólt, illetve önfeláldozó belépőivel hozzájárult a piros-kékek idegi leépüléséhez. A VSC egy állítólagos páros lábbal becsúszás megtorlatlanságát számon kérve támadta a játékvezetőt, ám valójában sokkal inkább dühíthette őket, hogy mindkét bajnokin beletört a bicskájuk egy alsóházi vetélytársba.
--
ATLANTIS – VSC 89 3-2 (2-1)
2012. április 29.
V.: Exfocista
Szurkolóink: 6 (Lívia, Boti, Luca, Balázs, Bende, Barna)
ATLANTIS: Bresák 6 – Nagy 6, Marton 6, Kelemen 6, Balogh 6.5, Peltzer 6
Cs.: Máté 6.5
G.: Peltzer, Marton, Máté
Gp.: Kelemen, Nagy, Marton
