A mezőnyből lefelé legkevesebb két ballábbal kilógó Kickers elleni meccs egyben Horváth Noémi különösebb felhajtástól mentes tejfakasztójaként is jegyzékbe került. Az ünnepelt minden bizonnyal végigszundikálta volna az első félidőt, mert a találkozót alacsony színvonalú 0-0-ás egyensúlyban tartotta a vagdalkozó ötlettelenség és a szakmai extrákat nem vállaló megbízható védőjáték (utóbbi terén főként Loboda László és Nagy Gábor dicsérhető). Hosszú ideig csak Marton László fáradhatatlanul tekert-csavart a szabadrúgásaiban volt élet, igaz, a legígéretesebb löket nem jutott tovább Horváth Tamás hátánál. A második félidő amatőr védelmi mulasztással indult: egyik ellenségünk észlelte, hogy ügyetlen labdalevétele megkerülős cselként is értelmezhető, ez meghökkentő kapott gólhoz vezetett, amelynek ijedelme végre görcsoldóként hatott a játékunkra. A feltámadásban Horváth Tamásra ismét lehetett számítani (először más számára lehetetlen szögből egyenlített fejjel, később egy létszámfölényes ellencsapást fejezett be lábbal), és Peltzer Vilmos is tisztességesen megvezette a kapust egy önfeledt sarkazással. Ha a felejthető vasárnap vidám oldalát keressük, annyit elmondhatunk, hogy sportszerű küzdelemben egy hónap alatt harmadszor fordítottunk, ami kispályán sem mindenhavi.
--
ATLANTIS – KICKERS FC 3-1 (0-0)
2012. október 7.
V.: Exfocista
Szurkolóink: 1 (Zsolti)
ATLANTIS: Bresák – Nagy, Marton, Kelemen, Balogh, Horváth T.
Cs.: Loboda, Máté, Peltzer, Zámbó
G.: Horváth T. (2), Peltzer
Gp.: Balogh, Kelemen, Nagy
