Féléven túli lemaradás okán összevont bejegyzésben köszönünk el a 2009/2010-es bokavadászattól – talán nem is érdemel regényfolyamot a kedvetlenséggel átitatott idényzárás, amelynek több momentumában megmutatkoztak az őszi agyfogyatkozás előjelei is. Sérülések (főképp Horváth Zsolt tartós hiánya) és strandszezon tizedelte seregünk egyre nehezebben sorakozott fel a sokadik komolytalan bónuszkörre, melynek következtében kínos és meglepően csendben tűrt oktatásokban is részesültünk (Csiga, Nasa Usa). Annál zajosabb volt a Jogo Bonito elleni derbi: 1-2-es állásnál, de egyenlítést ígérő játékszakaszban robbant a két feltüzelt társulat, és bár ezúttal legfeljebb felesben vétkeztünk, a kettős leléptetés utáni bíróközi leminősítés (BB, azaz bunkó és balhés kategória) borús jövőképet vetített elénk.
Az emlékmérleg ékesebb serpenyőjébe a kis túlzással az év egyetlen igazán nyári hétvégéjére időzített Fóti Napok kerül, ahol a sörnyitót és a fakanalat jól forgató Nagy-családnak, illetve a grillrácsot szakavatottan kezelő Bresák Gyulának köszönhetően torok és gyomor nem maradt szárazon, továbbá megéltük, hogy futballblogger bukkan fel a közszolgálati tévéstúdióban, de nem értettük, hogy miért nem Peltzer Vilmos a kiválasztott. A pályáról szívesen idézhetjük fel a folyamatosan izmosodó, ám ellenünk továbbra is nyeretlen NAH elleni meccset, amelyet autentikus atlantiszos küzdéssel többször is meg tudtunk nyerni, illetve a Városliget FC felejthetetlen megregulázását, amelynek történetét Ati koma korábban már lejegyezte.
