Felettébb jól mutatott a szorgalmasan melegítő Atlantis gárdája (néhány perc és több segítő célzás után még Árpi fejében is felismerésig feszítette az agyi pályákat a nevezésídíj-hátralékunk ténye és a renovált külcsín közötti ellentmondás), ugyanis a bő három esztendőt szolgált első és az 1999-ben (!) debütált második mezgarnitúra után újabb szerelést kezdhet el tisztelni és/vagy inkább rettegni a sportaréna világa. A dicséretes egységben megrendelt fekete nadrággal kiegészülő öltözet mintázatát a hőskor "börtönválogatottja" előtti tisztelgés (bár ősszel majd az is kiderül, hogy a fekete-fehér csíkozás rejtett náci szimbólum…), az alapverzió ujjhosszát a globális felmelegedésre való felkészülés indokolta (ha hihetünk a két felirat nélküli mez összekeverésével jelentkező sorsnak, Balogh Attila hűvösebb, Horváth Tamás a vártnál forróbb évtizednek néz elébe). Reményeink szerint önmagában erősíti az Atlantis egységét az a szemre kellemes fejlemény, hogy az utóbbi évtized visszatérői és az alaptaggá váló mizsei tandem tagjai végre félretehetik a fekete-fehér kombinációt különféle módon közelíteni igyekvő pótpólókat.
