4 mérkőzés után újra sérülés, úgyhogy az alsóházi rangadókat megint csak szurkolóként kezdhettem meg. Az első mérkőzés egy "szokásos" egál, így már 4 győzelem / 4 döntetlen / 4 vereséggel (igaz negatív gólkülönbséggel), a második egy utolsó pillanatban lefújt mérkőzés és íme a mai napnál vagyunk.
A mérkőzés vége felé bukott ki belőlem a jellemzés - pedig akkor már Ferencs aka Mágnes eltalált védő hátáról bepattanó labdával már 1:0-ás Atlantis vezetés mutathatott volna az elméleti eredményjelzőtábla - : "Olyan ez, mint a grundfoci, csak ott legalább a gyerekek élvezik is a játékot." Összjáték kis jóindulattal alulról nulla, a jól megszokott ívelgetések, és még jobban megszokott elpattanók a levételkor, félpályán utolsó emberként labdaelvesztés, vagy ellenfélnek lesvonalon passz, és társai. Gyuszika hozta az elvártat és a szokásosat, két-három nagy védés mellett a többé-kevésbé pontos kidobásokkal egy nullás mérkőzést zárt.
Horváth úr gólképtelensége kezd bosszantó méreteket ölteni és ezen legjobban ő bosszankodik. Azért, ahogyan Ede koma találóan fogalmazott, ebben a szezonban a legnagyobb mértékű győzelemben erősen kivette a részét, amikor egy okos gurigatás után félfordulatból a kapus mellett megduplázta a szerzett góljaink számát. Gigacz mester, akit már a GE rendszerekben is Gigásznak azonosítanak, márpedig, ha a világ egyik legnagyobb cége így adminisztrál, akkor tényleg lehet valami a dologban, rég nem látott lendülettel egy csodálatos két-kapufás nem-gólt hozott össze, és két-három látványos akcióban segédkezett.
A mérkőzés legjobbjának közös felkiáltással a cserepadon akciósan helyetfoglalókkal egyetértésben mégis EDE komát szavaztuk meg, aki hatalmas akaraterővel, futásteljesítménnyel, némán és elszántan dolgozott (szaknyelven rakkolt) a pályán és többször helyzetbe is került. A teljesítménye fénypontja a balszélén végrehajtott bokából visszahúzom, majd lágyan ütemben elgurítom az oldalról követő védő lába között, kerülöm is meg és megyek tovább mozdulatsor volt, amelyet az elmúlt 11 évben a jelenleg pályán lévő Atlantis játékosok közül még senki sem csinált (és kevés esély van rá, hogy valaha is fog).
Zárszóként megtudtam, hogy én egy birka vagyok, illetve, hogy a klasszikus vicc-cel ellentétben már egy jámbor "mi van?" is bőven elég ahhoz, hogy a kötekedő fél verekedést helyezzen kilátásban.
A mérkőzés vége felé bukott ki belőlem a jellemzés - pedig akkor már Ferencs aka Mágnes eltalált védő hátáról bepattanó labdával már 1:0-ás Atlantis vezetés mutathatott volna az elméleti eredményjelzőtábla - : "Olyan ez, mint a grundfoci, csak ott legalább a gyerekek élvezik is a játékot." Összjáték kis jóindulattal alulról nulla, a jól megszokott ívelgetések, és még jobban megszokott elpattanók a levételkor, félpályán utolsó emberként labdaelvesztés, vagy ellenfélnek lesvonalon passz, és társai. Gyuszika hozta az elvártat és a szokásosat, két-három nagy védés mellett a többé-kevésbé pontos kidobásokkal egy nullás mérkőzést zárt.
Horváth úr gólképtelensége kezd bosszantó méreteket ölteni és ezen legjobban ő bosszankodik. Azért, ahogyan Ede koma találóan fogalmazott, ebben a szezonban a legnagyobb mértékű győzelemben erősen kivette a részét, amikor egy okos gurigatás után félfordulatból a kapus mellett megduplázta a szerzett góljaink számát. Gigacz mester, akit már a GE rendszerekben is Gigásznak azonosítanak, márpedig, ha a világ egyik legnagyobb cége így adminisztrál, akkor tényleg lehet valami a dologban, rég nem látott lendülettel egy csodálatos két-kapufás nem-gólt hozott össze, és két-három látványos akcióban segédkezett.
A mérkőzés legjobbjának közös felkiáltással a cserepadon akciósan helyetfoglalókkal egyetértésben mégis EDE komát szavaztuk meg, aki hatalmas akaraterővel, futásteljesítménnyel, némán és elszántan dolgozott (szaknyelven rakkolt) a pályán és többször helyzetbe is került. A teljesítménye fénypontja a balszélén végrehajtott bokából visszahúzom, majd lágyan ütemben elgurítom az oldalról követő védő lába között, kerülöm is meg és megyek tovább mozdulatsor volt, amelyet az elmúlt 11 évben a jelenleg pályán lévő Atlantis játékosok közül még senki sem csinált (és kevés esély van rá, hogy valaha is fog).
Zárszóként megtudtam, hogy én egy birka vagyok, illetve, hogy a klasszikus vicc-cel ellentétben már egy jámbor "mi van?" is bőven elég ahhoz, hogy a kötekedő fél verekedést helyezzen kilátásban.
