A rekeszizmok bemelegítése rendben megtörtént: az elnöki korholás ellenére a kevésmozgásos előkészületet a beszédhibásan is kiejthető fantázianevű zenés szórakoztató műsorok hangulata jellemezte. Csalóka dekoncentráltságunkat indokolhatta, hogy esős körülmények között egy ízben már megtréfáltuk a Bravo Edberget - végül a tavasz egyik legprímább Atlantis-meccse az optimistákat igazolta. Ütős gólokkal nyitottunk (Kelemen István átvette a gólfelelősi karszalagot a szombati Keler-futball kómájába süllyedt Horváth Tamástól, Marton László pedig a bal oldalon felrobogva bombázott a hosszú felsőbe), majd a tradicionális határozottsággal védelmeztük előnyünket és érdekeinket, ugyanis a hátránytól frusztrált sötétmezesek egyenlő partnernek bizonyultak a szórványos kakaskodásban. Az utolsó szót a rosszakarói által rendszeresen szándékos emberbeüléssel vádolt Peltzer Vilmos mondta ki, amikor egy hosszú kidobást a lábszárán végigcsúszdáztatva mesterien ejtette át az ellenség hálóőrét – addig Edbergék gyakran követelték a sípszót, utána már csak várták.
A No C FC elleni meccs felvezetése nem az escort fogalmának letisztulásából históriát gyártó Peltzer Vilmos sztorijai, hanem a két játékossal megjelenő ellenség miatt volt komolytalan. Gálafelállásunkban mindössze két hátvéd kapott helyet (Loboda László végre összehozta a
szülinapi partit és a "vendégek nem kívántak időben távozni", Marton László pedig raftingsérülést nyögött, amelyet a szűkebb rokonságában már bevált Dr. Levin egyetlen mágneses portékája sem tudott helyrehozni), amelyből komolyabb bonyodalom is fakadhatott volna, ha az ellenség soraiba lépő, a
büféből már ismert és "komált" kispesti kölykök a középpálya gyors átjátszása után nem tízen túli távolságból tüzeltek volna. Így viszont a kísérletek többször Kelemen István blokkjaiban, még többször Bresák Gyula vetődéseiben, illetve legtöbbször a lelátón végződtek, ahol egyébiránt Zámbó Balázs családja annak ellenére transzparensekkel és azonosíthatatlan zörejekkel lelkesedett, hogy a családfő végül nem iratkozott fel a táblára a mérkőzés egyre több helyzetben is kifejeződő előrehaladtával sem.
A tavaszi alsóházi hakni összességében az elvárhatónál kevesebb sportértékkel bírt, ellenben tökéletesen megfelelő volt az Atlantis alaposan megcsappant vitalitásának visszaszerzésére.
--
ATLANTIS – BRAVO EDBERG 4-2 (3-1)
2011. május 15.
V.: Töttösi
Szurkolóink: 1 (Balázs)
ATLANTIS: Bresák 6.5 – Marton 6.5, Loboda 6.5, Kelemen 7, Horváth T. 5.5, Peltzer 7
Cs.: Zámbó 6
G.: Kelemen (2), Marton, Peltzer
Gp.: Peltzer, Loboda, Bresák
--
ATLANTIS – NO C FC 5-1 (2-1)
2011. május 22.
V.: Töttösi
Szurkolóink: 8 (Eszter, Ivett, Ildi, Panni, Bence, Rozi, Csilla, Balázs)
ATLANTIS: Bresák 6.5 – Nagy 6, Kelemen 6.5, Balogh 6, Horváth T. 6, Peltzer 6.5
Cs.: Zámbó 6
G.: Peltzer (2), Balogh, Horváth T., Kelemen
Gp.: Balogh (2), Horváth T., Kelemen, Peltzer
