Jóformán a közismert mondókára fanyalodhattunk az RDC elleni összecsapás kapusának kijelölésekor: az első számúnknak (Bresák Gyula) bedurrant a háta, a második (Peltzer Vilmos) a szekszárdi félmaraton emelkedőin bizonyított, a harmadik (Gigacz Attila) minden bizonnyal ikreket ringatott, a külsős hálóőr posztra igazolásának metódusát pedig az utóbbi években nem használjuk. Végül nem a szakvezetés által kipécézett Loboda László, hanem Marton László állt a gólvonal elé, aki ráadásul közönyös arccal bevallotta, hogy már egy hétközi bajnokin is védeni kényszerült. A futballálmoskönyv pótkapusos felállásra vonatkozó passzusának megfelelően a védelem fokozott odafigyeléssel őrizte a kapunk környékét, ennél több biztató azonban nem volt elmondható játékunkról: az ötlettelen és csapkodó mezőnyjáték, amely során csapatrészeink többnyire hasznavehetetlen előreívelésekkel és a kapcsolódó zsörtölődő számonkérésekkel kommunikáltak, óriási luxusnak minősült, főként, ha figyelembe vesszük, hogy az ellenség a kutyák osztályába tartozott. A megpróbáltatások ráadásul sűrűsödtek, mert az egyik támadásunknál bebizonyosodott, hogy olykor meglehetősen ingatag lehet a remény diadala a tapasztalat felett: a jövendőbelije fürkésző szemei előtt futballozó Horváth Zsolt a "tapasztalat" védőzónájából kilépve góllövési "reménnyel" csábító felfutásra vállalkozott, ám a berobbanásnak komolynak tűnő térdsérülés lett a vége. Lehetséges, hogy a cserelehetőség elvesztése ébresztette fel az Atlantist, mert a második félidőben a beadásba belepöciző Horváth Tamás és az össznépi bambulás forgatagában lebonyolított szabadrúgással meglóduló Balogh Attila góljaival lerendeztük a találkozót, a hajrában Horváth Tamás sorfalon átfűzött lökete már csupán ráadás volt. Ezzel voltaképpen megfogadtuk Marton László taktikai utasítását, aki a kiszámolóban kapott szerepének ("dí, dá, dú, Te vagy az a nagyszájú") ellentmondva a maga visszafogott módján jó húsz percig kérlelte a mezőnyjátékosokat legalább két problémamentes passz összehozására. Józan meglátása és a rendhagyó pozícióban bemutatott két bravúrja miatt megérdemelten lett a mezőny legjobbja.
