Bohózatba fulladt lakógyűlések, funkciójukban elgépiesedett közös képviselők és csapat-összejövetel csúcspontján átkopogó, kitelepítést kockáztató szomszédok tanúsíthatják a szűkös téren való együttes tartózkodás komplikáltságát. Kéksisakos klubtagjaink családba fordulása óta a pályán is vitathatlanul érezhető, hogy az Atlantis nem a konszenzusok keresésének és a békés egymás mellett focizás híve, hanem javarészt sajátos meggyőződéssel rendelkezik (lásd még: szembehajtó őrültek az autópályán), ráadásul minden áron való akaratérvényesítésre törekszik az összecsapáshoz kapcsolódó verbális és fizikai cselekmények síkjában (ismeretes továbbá, hogy a társas létet az sem könnyíti meg, ha aktuális ellenfeleink süketek és némák). A vasárnapi rangadón sem volt egyetértés, mert azonnal fel kellett tennünk azt a vitaindító kérdést, hogy mégis milyen demokrácia az, ahol az ellenség cselgépe már az első támadás során befűzi a legjobb védőinket, majd a kapust arcátlan nyeséssel átemelve eldönti a meccset. Igen, eldönti, a nyitókép ugyanis uralta a teljes előadást, a Szemérem Ajax sebes támadói folyamatos gólveszélyt jelentettek, így sokrétű valószínűség-számítási modellek ismerete nélkül jósolhatók voltak a további gólok. (Eközben a technikai zónában lángra kapó jelenetben ismét beigazolódott, hogy egy demokráciában mindenkinek felelnie kell a mondataiért, de ezúttal a szöveges betét nem játszott befolyásoló szerepet az előadáson annak ellenére, hogy a legnagyobb szájú és leggyorsabb lábú ajaxos végül monumentális áriát kerekítve bicegett le a pályáról egy szabályosnak ítélt, ám tagadhatatlanul „carpe diem” jellegű <értsd: következményekkel nem foglalkozó> szerelést követően.) A vereség aránya talán ránk nézve hízelgő is a játék képét tekintve, sajnos, a tudásbeli különbséget csak nagyobbította a gyatra napi formánk. A menet csak Horváth Tamás váratlan és távoli sarkazásos találata után szédült ki rövid ideig a medréből, a játéktér környéke másodpercnyi, elismeréssel felérő elcsendesedéssel díjazta a klasszis megoldást, majd folytatódott a pontszerzés reménye nélküli küzdelem. Nem volt elég szavazatunk a futballgyűlés megnyeréséhez, így fokozott becsvággyal és változatlan romlatlansággal várhattuk a következő hétvégét, ahol többek között a világ legjámborabb emberével is megismerkedtünk, de ez már egy másik történet...
