A sátormentes szép napok eljövetele mindig felcsigázza a csapat érdeklődését, a Máté Ferenc világában megszokottnak számítónál egy héttel hosszabb szünet után következhetett a szívünknek kedvesebb palánkos szezon, ráadásul máris egy őszről halasztott rangadóval, a hajdan az Atlantisban is bombagólokig jutó Sasics Miroszlávval (Miró) felálló TPS Csiga elleni ütközettel. Kerek számú éve született feleségek és férjek tettek keresztbe a legerősebb felállásnak (Marton László – bizonyára hosszas vívódás után – a liverpooli ajándékutat, Nagy Gábor a fóti családi ünnepséget választotta, a legalább két futballra alkalmas térddel rendelkező csapattagok közül Gigacz Attila hiányzott még), de a nézőtéri támogatásra nem lehetett kifogás: Loboda Lócit néhány sosemhallott új szó megtanulásának reménye, Peltzer Márkot az „extrém szórakoztatás a gyepen” reklámszlogen csábította a palánk mellé. Az ellenség utóbbi helyett futballal kísérletezett, és, sajnos, a Csiga futásban, labdamegjátszásban és helyzetkihasználásban is végig többet nyújtott. Csipetnyi bizakodásra csupán az első félidő középső szakasza adott okot, amikor Loboda László látványos felsősarkos lövésével egyenlítettünk, majd Máté Ferenc – a súlyosan sérült Balogh Attila szerepét elcsenve – sípcsontrecsegtető és verbális csatározásba kezdett Sulccal (ehhez kapcsolódóan a kapusunk és a cserepadunk össze is rakott egy méltányos konklúziójú felelgetőst: „Törjétek már el a lábát!”, „De csak az övét, mert a többi rendes”), és az indulatos csapkodás perceiben kiegyenlítődött a játék, ám elszórtunk néhány ziccerlabdát, s a Csiga két góllal berekesztette az átmeneti periódust. A nagy különbség miatt sokkal nyugalmasabb második játékrészből mindössze a szépítőgólok (Horváth Balázs volt a legharcosabb egy kavarodásban, Máté Ferenc pedig lapos lövéssel lepte meg a kapuscsigát) és a roppant motiváltságát a csapattársak harsány instrukciói következtében egy hűséges kiskutya rohangálásában feloldó Miró játéka marad emlékezetes. A tavasznyitó vereség a dobogós esélyeket és a pénzért a bevettnél több sirámot bevető Árpi munkahelyét is veszélyezteti („vereség után nem fizetünk”), ezért a szakvezetés máris a csapatösszhangot fejlesztő foglalkozást irányozott elő, amely - Nagy Gábor kifogástalan házigazdára valló dezinformációs erőfeszítéseinek ellenére - a főváros legszebb templomának árnyékában elhelyezkedő különteremből fog bizonytalan irányt venni.
Atlantis – TPS Csiga 3-7 (1-3)
