Húsz év kollektív lét jóban, rosszban, 42,8% győzelemben már több mint egyszerű homokszem a kispályás labdarúgás itthoni sivatagában, ennek megfelelően a Kavics Spa vendégeként ünnepeltük a kerek évfordulót. Jóformán teljes körben fel tudtuk tölteni a szabadtéri gyermekpancsolót – a távolmaradók helyett inkább a ritkábban látott meghívottak, Deutsch Áron és Ecser Máté jelenléte érdemel említést. Talán a szeretett vadászházat komfortban leköröző helyszín szelleme is közrejátszott abban, hogy a Bresák Gyula hagyományos alaposságával tervezett program egyes pontjai jól, más pontjai nagyon jól sikerültek: gasztronómiailag borzasztóan eltávolodtunk a sportbüfék Balaton szeletétől és a küszöbízű szarvaspörkölttől; monumentális derbit hozott a csatárok-védők futballmeccs (jegyezzük meg a két (diadal)ittas menedzser nevét, mert sporthírekben nem fogunk róluk hallani: Horváth Zsolt és a győztes támadók kapitánya, Loboda László); az esti múltidézés pedig gondolatébresztő volt mindazok számára, akik névkártyája a világot jelentő mágnestábla nem megfelelő szektorában vesztegel.
Arra, hogy a soros húszasban kevesebb lesz a móka és kacagás, a Kaszások-meccs előtti – közvetlen érintettség nélküli – gyászszünet is emlékeztetett. A pontszámilag makulátlan ellenség elleni találkozó azonban egyáltalán nem volt gyászos, különösen a beugrókkal és külsősökkel színesített felállásunk fényében. Stabil játékot és két balszerencsés gólt hozó első félidő után nyíltabb harcállásba siklottunk át; a rizikózás tényét igen, eredményét aligha érheti kritika – a támadásokat vezénylő vendégünk (Márk) betalált egy intelligensen megjátszott szabadrúgás után, majd szólóval alapozta meg Kelemen István egyenlítését. Pontszerzési hadműveletünket az utolsó perc védhetetlen szabadrúgásgólja kaszálta el.
--
Amióta Marton László révén gömbsógori kötelékben állunk a Curmi csapatával, az egymás elleni derbik napján – a budaörsi bácsik januári klubestjein házigazdaként is eminens – mLaci általában diplomatikusan veszélytelen távolságra salsázik az ütközet helyszínétől. A pótlást mi becsületesen oldottuk meg, az ellenség viszont a közelben lézengő élvonalbeli futsalos „véletlenszerű” kiválasztásával a hiányból valódi előnyt kovácsolt. Etikai bizottságunk analízise alapján egyértelműen a sportszerűtlen igazolás miatt alakult ki a menetrendszerű feszültség, amelynek következtében minden apróbb szabálytalanságot is dölyfös kommentár és reklamálás követett – nem hibáztathatjuk a játékvezetőt, hogy a számtalan szóbeli fegyelmezés miatt a labdán megtámaszkodva próbált relaxálni, ő sem hibáztathat minket, hogy a pihenő lába nem maradt sértetlen a szabadrúgás elvégzése közben. Érvényes gólunkat Nagy Gábor pörgette, kis szerencsével több is összejöhetett volna a sok tudatos elemért méltatható mezőnymunkánk alapján. Kétséges, hogy Tulok Kopter és pajtásai érzékelték-e a diadal disszonanciáját, mi mindenesetre emelt fővel gratuláltunk, az elégtétel pedig az őszi pontszüret zárásánál érkezett: diplomáciai előrelátás, harcos győzelem és mázlis körbeverések következtében a harmadik helyig emelkedtünk.
--
Őszi eredmények:
Atlantis - TPS Csiga 6-5
Atlantis - Senators 2-3
Atlantis - Wuffolók 1-5
Atlantis - Konkurrencia 3-0
Atlantis - Kaszások 2-3
Atlantis - LG Curmiság 1-3
Atlantis - Senators 3-2
Atlantis - Cshaooo FC 5-0 (játék nélkül)
