Bár a nyár nem most kezdődött, a blog már régóta pihenőállapotba került, talán érdemtelenül. A 2010-es szezonról a mérkőzések értékelését lehet, hogy már sose fogjuk ide feltölteni (egyszerűen elfogyott az írókedv), de egy summázást azért megejtünk. A 18 csapatos kétidőpontos konglomerált bajnokságban a második négyesben lenni, összesítve hatodikként (majd még egy forduló után hetedikként, majd egy keresztrájátszással már azt se tudom hanyaddikként) végezni nem rossz eredmény, főleg úgy, hogy komoly játékerővel bíró bicskabeleszaladós győzelmeket ejtettünk. Bosszantóak a felesleges x-ek, de a nagy számok törvénye alapján mondhatjuk, hogy a szerencsés 3 pontokkal kikompenzálódtunk.
Ez eddig egy átlagos szezon, bár jó lett volna valami elismerés, lássuk be, nem mondhatjuk, hogy igaztalanul nem lettünk dobogósok. Ami viszont bíztató lehet - lásd cím -, hogy az utolsó minden-mindegy mérkőzésen sikerült néhány komoly football momentumot előkaparni a tarisznyából és ezzel egy 2:1-es sikerrel lezárni a 2009/2010 etap-ot. Hála és köszönet érte Mr. Marco Teltzer-nek (kabalaállata a finn szőrtelen muff - nálunk nagyon ritka és vigyázni kell vele a nagy első metszőfogai miatt) és a szakmabeli idegenlégiós Zoli bácsinak
Jó érzéssel lehetett zárni a S(z)EZ(l)ONT, mi sem tükrözi ezt hűebben vissza, mint az öltözőbe vonuláskor elhangzó mondat: "A f@szért nem tudtunk így játszani az előző meccseken..."
